álom

ma éjjel felébredtem. álmomban feküdtem az ágyban, egyedül, és arra ébredtem, hogy hozzám ér valaki...ijesztő volt. felébredtem a félelemtől. aztán kiderült, hogy valószínűleg csak melegem volt, az volt a baj. a melegtől volt rossz érzésem, a meleg érintett meg álmomban, a meleg ébresztett fel.

fura érzésem van a betegség óta. mintha nem a saját testemben volnék. mintha nem az én kis megszokott, mindjárt 40 éves testemben élnék, hanem valaki máséban. minden nap úgy ébredek, hogy ma lesz az utolsó nap, és másnapra minden újra a régi lesz. de nem. még nem. jó, hát mit is akarok én? egy hete, hogy megbetegedtem. az influenza kegyetlenül kinyírta az izmaimat, ízületeimet, szinte újra meg kell tanulnom járni, fogni, fizikai erőt kifejteni.

tegnap megnéztem egy filmet (Fiú a Marsról). nagy hatással volt rám. sok-sok kérdést vetett föl bennem. lehet, hogy túl régóta vagyok már egyedül, és ezért elhiszem, hogy lehet, hogy nekem az a legjobb, ha végül nem lesz senkim? de jó hír, hogyha nem lesz senkim, és nem tudok gyereket szülni, akkor fogadhatok örökbe is. jó. ezt eddig is tudtam. de ez a film annyira finoman mutatta meg ennek a kérdéskörnek a lényegét, a fontosabb pontjait, hogy egészen képes voltam átérezni. jó volt. el fogok gondolkodni ezeken is.

anya szeretnék lenni. nagyon szeretnék anya lenni. szeretnék. anya. lenni.