és igen :)

Legutóbb az érintésről írtam. Hogy mennyire fontos, és sokszor nem is tudjuk. Minden akkor válik hangsúlyossá, ha éppen afelé irányul a szükséglet. Néha, amikor megkapjuk, csak elfogadjuk, természetesen, és már nem emlékszünk rá, mennyire vágyakoztunk utána. Szeretem, amikor igazán tudom értékelni azt, amire annyira nagyon vágytam. 

Amikor elkapom a pillanatot, megélem, és boldoggá tesz. Ez történt. Megkaptam, amire vágytam, és ezért hálás vagyok.

érintés

milyen fura az ember absztrakciós képessége. vagy inkább a gondolatfűzései. jöttem hazafelé, és láttam egy srácot, akivel egyszer találkoztunk. és mielőtt tudatosult volna bennem, hogy hogyan jutottam el a gondolathoz, már ott volt a fejemben nemcsak az, amiről beszélgettünk, hanem már tovább is szőttem magamban. az érintésről, az érintés fontosságáról volt szó. hogy mennyire fontos érzékszervünk, és mégis olyan könnyen képesek vagyunk megfeledkezni róla. pedig talán ez az egyik legegyszerűbb, legkönnyebben kiaknázható energiaforrás. képzeljétek el, hogy mennyire felkorbácsolta a szívünket és az egész bensőnket kamaszkorunkban, amikor a sötét moziban végre megfogta a kezünket az az ember, akiért a szívünk dobogott. vagy ha egy jóbarát a megfelelő pillanatban átölel, szinte a karjaiba omlunk, mert annyira jó érzés, kicsit elgyengít, ugyanakkor feltölt és megerősít is. imádok hazamenni a családomhoz, olyan jó, amikor anyukámmal egymást nyomkodjuk, meg masszírozzuk, vagy egyszerűen csak az ölébe teszem a lábam, és ő ráteszi a kezét. és nemcsak kapni jó. az is ilyen hatást vált ki, ha mi adunk. ha megsimogatunk valakit, vagy ha mi fogjuk meg valakinek a kezét, vagy öleljük meg. ezért is hiányzik nagyon misuka, mert amíg ő volt, addig segített nekem abban, hogy ellazuljak, és töltődjek. vagy néha még ő is megsimogatott az érdes nyelvével. és imádom, amikor Eszti a keresztlányom megöleli a derekamat, egészen kicsi korától ölelt, eleinte még csak a térdemet, aztán egyre feljebb. most már nemsokára elhagyja a derekamat is. érzem, hogy ő tudja, miért jó ez. tudja mit jelent igazán megölelni valakit. remélem sokszor ölel még meg, és azt is, hogy hamarosan jön valaki, akivel gyakorolhatom az érintés művészetét minden értelemben. 

gondolat csók

nehéz ez a barátság dolog. pedig annyira szeretném jól csinálni. dolgozni kell rajta nagyon sokat. miközben pedig a cél az, hogy spontán és őszinte légy, mindenféle gátlás és visszafogottság nélkül. hogy úgy add magad, ahogy vagy, mégis az, amit adsz, tükrözze mindazt, amit neked a kapcsolat jelent. ugye hogy leírva is mennyire bonyolult? 

azon is gondolkodtam a minap, hogy ha az ember szeretne kijönni abból az élethelyzetből, amiben van, akkor mi a jobb megoldás? ha olyanokkal van, akik úgy élnek, ahogy ő, vagy ha olyanokkal, akik úgy élnek, ahogy ő szeretne majd? azért nehéz ez a kérdés, mert az előbbiekkel jól meg tudja magát érteni, mivel hasonló helyzetben vannak, viszont talán épp emiatt vissza is húzzák, belekényelmesítik abba, amiben van. 

de ha az utóbbiakkal társul, akkor pedig úgy érezheti, hogy nem értik meg, mert ők teljesen más helyzetben vannak, és lehet, hogy sohasem voltak abban, amiben ő. de mégis mutatják azt az életet, amire vágyik. nem tudom. 

annyi mindent kellene másképp csinálnom. 

mindenképpen olyan emberekkel keresem a kapcsolatot, akiktől tanulok. a világról, vagy magamról. vagy csak úgy bármiről. kezd néhány dolog egyre jobban letisztulni bennem, a másik oldalon viszont egyre zavarosabb a helyzet. haha. talán majd életem végére sikerül - ha az égiek is úgy akarják - rendbe tenni a fontos dolgokat. a többi nem számít. 

ja, majd elfelejtettem. muci meg le van szarva. 

beszéd-forrás

látszik, hogy nincs mondanivalóm. kiszikkad a fejemben lévő tápanyag, elnyomja a hőség minden gondolatomat. vegetáció. ez jellemez a mindennapokban. beszélni is fáraszt, minden baj. de bátran mondhatom, ha ez nem lenne - mármint a hőségek hősége -, akkor szuperül lennék. élnék bele a világba. na jó, még egy kicsit nyomaszt az anyagi tereh, ebben a hónapban még nagyon szenvedősen kell élnem, a következőtől már nem annyira mint eddig. de a takaró hossza most egy darabig elég behatárolt lesz. ez van, ezt kell szeretni. de valamin nem tudok napirendre térni. illetve valakin - ha már így az anyagiakról van szó. van egy barátnőm, vagy nem is tudom, hogy minek mondhatnám, és most visszakapom tőle azt, amit én adtam másnak. de elfogadom, viszont nem tudom megemészteni. zavarja a vele való kapcsolatomat, annyira, hogy belül valamiféle haragot érzek vele kapcsolatban. vagy inkább csalódást. lehet, hogy el kellene mondanom neki. 

FIGYELEM!

még egy nagyon fontos dolgot szeretnék mondani mindenkinek, aki ezt olvassa. hallgassatok LAURA MVULA-t! fantasztikus a csaj!

Is there anybody out there?

http://www.youtube.com/watch?v=WSwYH-mq2Lg

tegnap fagyiztunk is

Lehet tudatosan barátkozni? Elhatározni, hogy mi mostantól jó barátok leszünk? Néha nagyon zavar, hogy a fejemben berögzült sablon dolgok halmaza található. És mindent ahhoz viszonyítok, meg ahhoz, hogy mások, a többség mit gondol normálisnak. Gyűlölöm ezt! És őszintén szólva nagyon nehéz, talán lehetetlen ezt kiírtani onnan. Sokszor tudom, hogy nem számít, mit gondolnak mások, de nem érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy vállaljam ezt a fajta magányt. Mert talán ez az. Ha nincs olyan ember, aki elfogadja a furcsaságaidat, aki nem akarja megfejteni, vagy ha igen, akkor is csupa jó szándékkal és jó érzéssel közelít a dolgaidhoz, akkor néha nagyon magányos tudsz lenni. És amikor ez elkezd fájni, vagy diszkomfort érzetet okozni, akkor megpróbálsz úgy csinálni dolgokat, ahogy a többség szerint az helyes, vagy elfogadott. Micsoda képmutatásra kényszerít ez a társadalom! Tegnap jó volt. Mucival elmentünk fagyizni, de nem is ez volt a jó része, bár ez volt az első alkalom, hogy együtt fagyiztunk, hanem az, ahogy együtt tudtunk lenni. Ja, és kaptam tőle egy tökéletes ajándékot. Egy egyedi és megismételhetetlen, saját kezűleg készített ajándékot, csak nekem, egyedül nekem van ilyen. Wow! Ennél jobban ki lehet fejezni a szeretetet, az odafigyelést, a törődést a másik iránt? Szerintem nem. Még arra is figyelt, hogy amiben átadja, az olyan színű legyen, mint amit én a legjobban szeretek. Zöld. Jó volt mucival feküdni a napozóágyon a Duna-parton, és meghitten, összebújva beszélgetni, vagy épp csak csendben lenni. Szeretet-töltés. Barátkozós ölelkezős csakúgylevés. Férfi energia, biztonság, minden a helyén van érzés. Jó lesz ez mucikám, meglátod! Kell nekem egy ilyen barát, mint amilyen te vagy.