álom

van egy amolyan visszatérő álom-féleségem. és fogalmam sincs, mit jelent. nem tudom, mikor kerül előtérbe, mi az oka. viszont eléggé frusztráló álom ez. mindig egy történetbe ágyazódva találkozom vele. a történet maga semleges, nyilván egyik főszereplője vagyok jómagam. 

a mai kerettörténetre nem is nagyon emlékszem, de valamiféle ház, lakás vásárlás, csere volt a hangsúlyos, de sajnos hiába is próbálok visszaemlékezni, nem megy. 

a lényeg, hogy elindultam, hogy megnézzem az új lakást. ahogy mentem az úton, a magasban, az erkélyen megláttam anyukámat. ő lekiabált, és elmondta, hogy melyik emeletre menjek, és melyik lakás lesz az. (mivel emeletes épületről van szó) ahogy közeledtem az épülethez, láttam, hogy már az előtérbe való bejutás sem egyszerű, gerendák álltak össze-vissza mindenütt, olyan volt, mint egy építkezésen, de mégsem volt ott senki, aki építkezett volna. ahogy bejutottam, egy óriási hallban találtam magam, úgy tűnt, mintha egy szállodában lennék. és nagyon sok ember állt, várta a liftet. ekkor egy híres ember arcát is felfedeztem a tömegben, de ez nem is fontos. 

mivel láttam, hogy nem jön a lift, (azt hiszem, kettő is volt) és túl sok ember vár, úgy döntöttem, elindulok gyalog. nem volt egyszerű megtalálni a lépcsőházat, mert ajtó mögé volt zárva, és minden ajtóra szám volt kiírva, mely azt sejttette, hogy egy szoba, vagy egy lakás rejtőzik mögöttük. végül mégis megtaláltam az ajtót, mely a lépcsőházba vezetett. elindultam fölfelé, sok ember jött szembe is velem, és ahogy az első emeletre értem, a liftnél szintén egy csomó ember várt. át kellett törnöm magamat rajtuk, hogy tovább haladhassak. ahogy mentem fölfelé, elértem a harmadik emeletre. hirtelen megláttam egy táblát, mire ki volt írva, hogy IV. emelet - akkor egy pillanatra azt hittem, mégis a negyediken vagyok -, és egy nyíl mutatott egy irányba. vagyis úgy nézett ki, hogy nem azon a lépcsőn kell tovább mennem, amelyiken eddig, hanem irányt kell változtatnom. és kerestem a lépcsőket, amik felvisznek a negyedikre, de nem találtam. és eltévedtem, már azt sem tudtam, hol vagyok. és akkor egy csoporthoz csatlakoztam, akik szintén mentek fölfelé valahova, és azt hittem, ez a jó irány, végre megvan, de fölmentünk egy tetőre, ami még csak félkész állapotban volt, szóval eléggé félelmetes volt, ahogy ott álltunk, és nem mertünk lépni sehova, nehogy leessünk. közben meg Will.i.am szólt. vicces. 

és akkor elindultam visszafelé, de valahogy lejutottam az utcára, és már nem is volt meg a ház, ahova eredetileg indultam. bementem egy kapun, amiről kiderült, hogy egy szórakozóhely bejárata, és a beengedő fiú elkapta a karomat és azt kérdezte, "hova, hova kisasszony?". én meg jobb híján megkérdeztem, hogy milyen zenekar játszik (mondta, de elfelejtettem), és hogy mi ez a hely, ahol vagyunk (ezt is elfelejtettem), aztán kifordultam az ajtón. és nagyon elveszettnek éreztem magam. nem tudtam, hogy találok vissza, nem tudtam, mi a jó irány. 

ezután felébredtem.

ahogy leírtam most ezt a történetet, nagyjából meg is fejtettem a lényegét azt hiszem. 

ja, az nem derül ki, melyik a visszatérő rész az álomban. a lépcsők. hogy megyek fölfelé, de aztán eltévedek, elveszítem az irányt.