megrendítő az élet. néha fel sem fogom, hogy mi történik. aztán meg a fejemre pottyan az egész nagy csomag. és minden ott van feketén fehéren, megcsap a valóság hideg szele. a kérdés nem az, hogy akarok-e másképp élni. mert hát persze, hogy igen. ki akarna így élni?
a kérdés az, tudok-e. nem az, hogy képes vagyok-e rá, hiszen az ember - ha kissé elhasznált petárdákat puffogtatok - mindenre képes, ha akarja. ugyebár.
a kérdés az, hogy belül, én, aki vagyok, a szívemmel, a lelkemmel, az agyammal, a kezemmel a lábammal, ki tudok-e cserélődni. nem érezni akkor, amikor érzek. nem gondolkodni akkor, amikor gondolok. vagy éppen gondolni akkor, amikor nem gondolok. ez az egész döntés kérdése? vagy pedig valami sokkal bonyolultabb és érzékenyebb valami?
ha önazonos vagyok, az valójában mit jelent?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése