Legutóbb az érintésről írtam. Hogy mennyire fontos, és sokszor nem is tudjuk. Minden akkor válik hangsúlyossá, ha éppen afelé irányul a szükséglet. Néha, amikor megkapjuk, csak elfogadjuk, természetesen, és már nem emlékszünk rá, mennyire vágyakoztunk utána. Szeretem, amikor igazán tudom értékelni azt, amire annyira nagyon vágytam.
Amikor elkapom a pillanatot, megélem, és boldoggá tesz. Ez történt. Megkaptam, amire vágytam, és ezért hálás vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése