érintés

milyen fura az ember absztrakciós képessége. vagy inkább a gondolatfűzései. jöttem hazafelé, és láttam egy srácot, akivel egyszer találkoztunk. és mielőtt tudatosult volna bennem, hogy hogyan jutottam el a gondolathoz, már ott volt a fejemben nemcsak az, amiről beszélgettünk, hanem már tovább is szőttem magamban. az érintésről, az érintés fontosságáról volt szó. hogy mennyire fontos érzékszervünk, és mégis olyan könnyen képesek vagyunk megfeledkezni róla. pedig talán ez az egyik legegyszerűbb, legkönnyebben kiaknázható energiaforrás. képzeljétek el, hogy mennyire felkorbácsolta a szívünket és az egész bensőnket kamaszkorunkban, amikor a sötét moziban végre megfogta a kezünket az az ember, akiért a szívünk dobogott. vagy ha egy jóbarát a megfelelő pillanatban átölel, szinte a karjaiba omlunk, mert annyira jó érzés, kicsit elgyengít, ugyanakkor feltölt és megerősít is. imádok hazamenni a családomhoz, olyan jó, amikor anyukámmal egymást nyomkodjuk, meg masszírozzuk, vagy egyszerűen csak az ölébe teszem a lábam, és ő ráteszi a kezét. és nemcsak kapni jó. az is ilyen hatást vált ki, ha mi adunk. ha megsimogatunk valakit, vagy ha mi fogjuk meg valakinek a kezét, vagy öleljük meg. ezért is hiányzik nagyon misuka, mert amíg ő volt, addig segített nekem abban, hogy ellazuljak, és töltődjek. vagy néha még ő is megsimogatott az érdes nyelvével. és imádom, amikor Eszti a keresztlányom megöleli a derekamat, egészen kicsi korától ölelt, eleinte még csak a térdemet, aztán egyre feljebb. most már nemsokára elhagyja a derekamat is. érzem, hogy ő tudja, miért jó ez. tudja mit jelent igazán megölelni valakit. remélem sokszor ölel még meg, és azt is, hogy hamarosan jön valaki, akivel gyakorolhatom az érintés művészetét minden értelemben.