Találkozásunk úgy 17 évvel ezelőttre tehető, amikor is egy szép nyári napon beléptem Debrecen egyik könyvesboltjába azzal a szándékkal, hogy könyvet veszek. (Persze, tudom, általában azért megy az ember könyvesboltba, hogy könyvet vegyen.) Esetemben azért tartottam fontosnak kiemelni ezt a szándékot, mert kizárólag ebben az egy dologban voltam biztos (mármint, hogy könyvet veszek), azonban semmilyen konkrét elképzelésem nem volt. Magyarul: tudtam, hogy olvasni akarok, de hogy mit, azt nem. Ott bóklásztam a világirodalom remekművei között, és egyszer csak megpillantottam egy könyvet, nem is tudom, mi ragadott meg benne... Így nézett ki, de sajnos nem jön át a lényeg...
Egyszóval kezembe vettem a könyvet, fellapoztam, talán bele is olvastam, nem emlékszem már, és egyszer csak azt éreztem, hogy ezt a könyvet meg kell vennem. Nem tudom megmagyarázni, nem ismertem az írót, soha nem is hallottam róla (ez persze az én tájékozatlanságomnak tudható be mindössze, semmi másnak...), de nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy megvegyem. Így is lett. Sajnos ez a példány már nincs meg, elajándékoztam valakinek... Hazamentem, elkezdtem olvasni, és azon kaptam magam, hogy falom a sorokat, az oldalakat. Azt mondtam magamnak "Hé! Lassan a testtel, ha így folytatod, mindjárt vége, és ezzel együtt véget ér a varázslat!" Erőszakkal vettem rá magam, hogy lassan ízlelgessem a gondolatokat, nyugodtan, ráérősen olvassam a könyvet, hogy tovább tarthasson. Többször újraolvastam azóta, de egyik alkalommal sem volt olyan erős, intenzív hatása a történetnek, mint amikor először találkoztam vele. Ennek is biztosan megvan a maga pszichológiája, az első találkozás, első élmény... Bár én azt hiszem, hogy egyszerűen csak a megfelelő időben jött szembe velem ez a lehetőség, éppen fogékony voltam rá, éppen azon az úton voltam, amin segített tovább menni ennek a két férfinak a története. Beleszerettem Hessébe. Abban az időben a számomra fontos emberek Narziss és Goldmund történetét kapták tőlem meg ajándékba. (vettem belőle már párat) Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy rátaláltam erre az íróra, mert olyan sok mindent tanított és tanít nekem a mai napig.
Ajánlom melegen a regényeit, a Narziss és Goldmundon kívül a Demiant, a Peter Camenzindet, a Pusztai farkast, a Sziddhártát. Olvassatok Hessét, nagyon jókat lehet rajta hesszelni.
"Mindenkinek csak egyetlen igazi megbízatása van: hogy önmagára találjon. Végezheti, mint költő, mint őrült, mint próféta, vagy mint bűnöző. Ez nem a mi dolgunk, sőt végső soron jelentősége sincs. Nem az a dolgunk, hogy kitaláljunk magunknak egy sorsot, hanem az, hogy megtaláljuk saját magunkat, s azt teljességgel és töretlenül éljük végig."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése