Most, ahogy visszagondoltam arra, hogyan ismertem meg a barátomat, rájöttem, hogy nincs jó út, vagy rossz út. Egyszerűen csak út van. Megismerkedésünk nem éppen a legilledelmesebb keretek között zajlott. Nem részletezném aprólékosabban, ha nem baj... Nos. Ha az út milyenségét akarnánk jelzőkkel illetni, nem éppen pozitív jelzők jutnának eszünkbe először. De! Ennek a (sokak által rossznak is nevezhető) útnak a végállomásaként ott volt ő. És én azonnal tudtam, hogy egy kincs áll előttem. Nagyon sokfajta kincs létezik,találkoztam már jó párral, de ő a ritkábbik fajtából való. A látható fajtából. Amikor nem kell előásni, letisztogatni, csiszolgatni, hanem csak meglátod. Ott állt velem szemben, és azonnal tudtam, hogy ez komoly. Azonnal bezártam őt a szívembe, pedig nem is ismertem. Ha valaki érzett már ilyet, az tudja miről beszélek. Sok mindenen mentünk keresztül, de rengeteget kaptam tőle, és remélem, ő is tőlem.
Nem számít, hogy hogyan, milyen körülmények között találkoztunk, csak az, hogy találkoztunk. Hogy ez a találkozás az egyik legjobb dolog volt az életemben.
Nincs rossz út, vagy jó út. Egyszerűen csak út van. A te utad. Az én utam. Az ő útja. Találkozások más utakkal, kanyarok, kereszteződések, kacskaringók. Van, hogy körforgalomba kerülünk, és jócskán elidőzünk benne, és olyan is van, hogy úgy érezzük, sosem vált zöldre az a jelzőlámpa. Mindennek van értelme. Nem biztos, hogy tudnunk kell, mi az. De biztos vagyok benne, hogy van értelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése