majré

Félek. Lesz ma egy találkozóm munka ügyben. Majdnem egy éve, hogy eljöttem az előző munkahelyemről (azóta nem volt másik, ez itt a probléma), és azóta nem jártam ott. Még a környéken sem. Ma 2-kor pedig oda készülök. Egy csomó érzés kavarog bennem, de leginkább a félelem az, amit érzek. De nem értem, hogy miért. Van, amikor az emlékek, a múlt olyan erős késztetést okoznak bennünk valamire, hogy nem tudunk neki ellenállni. Pedig lehet, hogy semmi köze a jelenhez. Majdnem egy év telt el, és én mégis tartok attól, hogy visszamenjek oda, a múltam helyszínére, ahol elveszítettem azt, aki vagyok. Igen, lehet, hogy ettől félek, hogy az a munka, amit ezalatt az idő alatt végeztem magamon, most mind odalesz. Jajj, dehogy is! Tudom, hogy nem lesz oda. Hogy is lehetne? Egyre jobban tudom, ki vagyok ott belül. Ha odafigyelek, ezt a tudást nem veszíthetem el. 

Volt egy főnöknőm, aki olyan erős negatív hatást gyakorolt rám (és mindenki másra, aki még ott dolgozott), hogy például attól szorongok, hogy mi lesz, ha összefutok vele a folyosón. Mi lesz vajon? Hát valószínűleg semmi. De nem tudom lecsillapítani azokat az érzéseket, amik vele kapcsolatban töltenek el...mindig csak összezavar. Kíváncsi vagyok, hogy tényleg találkozom-e vele. És ha igen, akkor mi lesz. Leírom majd... 

Hogy miért megyek oda? Azért, hogy munkát kérjek. :-) (no nem attól, aki a főnöknőm volt,  hanem az ő főnökétől) Azok után, hogy önszántamból felálltam és eljöttem. 5 év bezártság után, fogalmam sem volt arról, hogy mi van "kint", hirtelen azt éreztem, hogy szabad vagyok, van levegő!!!!! Fantasztikus érzés volt, és úsztam a boldogságban. Tudtam, biztos voltam benne, hogy ezt a lépést meg kellett tennem, mert már olyan szinten nem tudtam, ki vagyok, olyan nagyon "bántottam" magam belülről, olyannyira küzdöttem magammal és a napi elvárással folyamatosan, hogy végül majdnem elveszítettem önmagam. 

Nagyon vigyázzatok magatokra! Milyen jó ez a mondás! Nem csak azt jelenti, hogy vigyázz a testi épségedre, hogy ne essen semmi bajod, de azt is jelenti, hogy vigyázz arra, aki vagy. :-) 

Ennek az évnek az első napján egyetlen dolgot kívántam mindenkinek, akit ismerek (és annak is, akit nem). Hogy találják meg a középpontjukat, az egyensúlyukat. Hogy bármi történik, ne billenjenek ki, vagy ha igen, akkor képesek legyenek visszabillenni az egyensúlyba. 

Azóta én is erre törekszem. Hogy megszilárdítsam magam, de csak annyira, ami arra kell, hogy ha valaki meglök, ne billenjek ki. Próbálom a félelmeket is legyőzni, amik mind belőlem fakadnak. A saját kishitűségemből. Igen, a hitről is szeretnék majd beszélni. A 'hinni magunkban' dologról...

Na szóval. Úgy ébredtem, hogy erről álmodtam. Hogy ott vagyok az irodában, a főnök egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy a valóságban, alig értettem, amit mondott, közben bejött egy csomó más ember a szobába, és ott "randalíroztak", mint ha ott se lennék. Folyamatosan dumáltak egymással, a főnökkel is, én meg úgy éreztem, nem figyel rám a kutya sem. Aztán valahogy lenyugodtam, megpróbáltam ellazulni ebben a helyzetben és utána már jó volt. (aztán annyira kellett pisilnem, hogy végleg felébredtem) Nos, ha valaki olvas, szurkoljon nekem. Hogy összeszedett legyek, hogy el tudjam mondani, miért vagyok ott, hogy nyugodt legyek harmonikus. Hehe. Hú! Az a baj, hogy úgy fogom fel, mint egy állásinterjút, pedig ez nem az. Csak beszélgetni szeretnék egy kicsit a megfelelő emberrel. Úgy, mint egy felnőtt. Szorítsatok!!!